Kopogás. Hallani az ablakon. Pillanatok alatt változott át a világ. Gondolkozom... Ez az eső hangja.
Dobbanás. Ez meg csak a szívem volt. Még egy és még egy. Mintha visszhangja is lenne. Furcsa és fájdalomízű semmilyenség ez. Körbezár a tegnap emlékképe.
Kosztolányi Dezső: a Játék
Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap . óriás aranypénz .
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.
Én vagyok az, aki nem jó,
Fellegajtó-nyitogató - jaj!
Nyitogatom a felleget,
Sírok alatta eleget - jaj!
Ifjúságom így telik el
Ezér' a szívem hasad el - jaj!
Ifjúságom gyöngykoszorú,
Ki elveszti, be szomorú - jaj!
Szabad vónék, nem búsulnék,
Vigasságnak helyet adnék - jaj!
Szép hazámnak rabja vagyok,
Idegenbe' búslakodok - jaj!
Ha még egyszer megláthatnám
Apám házát, kopogtatnám - jaj!
Nem lesz többé soha ilyen,
Belészakad árva szívem - jaj!
Ismerős arcok- fellegajtó nyitogató
