Kopogás. Hallani az ablakon. Pillanatok alatt változott át a világ. Gondolkozom... Ez az eső hangja.
Dobbanás. Ez meg csak a szívem volt. Még egy és még egy. Mintha visszhangja is lenne. Furcsa és fájdalomízű semmilyenség ez. Körbezár a tegnap emlékképe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.